KÖNYVÍRÓ · SZELLEMÍRÓ · RÁDIÓS MŰSORVEZETŐ · MÉDIASZAKEMBER

S. Miller András

„A világ legizgalmasabb és legkülönlegesebb hivatását teremtettem meg magamnak”
S. Miller András a Sláger FM rendezvényén és fiatalkorában, mikrofonnal a kezében

IDŐVARÁZSLÓ

IDŐKAPSZULA

Bekapcsolva az Idővarázsló magától végigvezet a múlt és a jelen között.

A csúszkát bármikor átveheti. A fotó alatt elhelyezett nyilakkal lapozhat.

00BEVEZETÉS

Nem véletlen az időutazás, hiszen újságírói pályám kezdete az 1992-es esztendő. Akkor voltam 12 éves. És akkor jelent meg életem első cikke egy napilapban.

Azóta sok kiadvány őrzi a kéznyomomat. Könyvek, magazinok, rádióműsorok, interjúk, médiaprojektek és vállalkozások kommunikációja mögött dolgoztam az elmúlt több mint három évtizedben.

Ez az oldal a médiapályafutásomról szól. Arról, honnan indultam, miként lett a kérdezésből hivatás, az írásból életforma, és hogyan jutottam el egy vidéki napilap szerkesztőségétől a magyar média, a könyvkiadás és a szórakoztatóipar legkülönbözőbb területeire.

Ha rohan, s csak néhány perce van arra, hogy képet kapjon rólam, kezdje a Gyors portréval. Ott röviden végigvezetem a pályám legfontosabb állomásain, 1992-től napjainkig.

Ha szívesen marad tovább, alatta kezdődik A teljes történet. Ott részletesebben mesélek az első kézzel írt újságcikkemtől a magazinokon, rádiókon, televíziós munkákon és könyveken át egészen a Sláger FM stúdiójáig.

SAJTÓ · RÁDIÓ · TELEVÍZIÓ · PODCAST

Médiumok és megbízók

* A teljesség igénye nélkül.

01

3 perc S. Miller Andrással

GYORS
PORTRÉ

Szakmai védjegyem a bizalom. Tulajdonképpen egész életemben ugyanazt csinálom. Embereket próbálok megérteni. És amikor sikerül, elmesélem a történetüket.

1992-ben, 12 éves koromban jelent meg életem első írása egy vidéki napilapban. 14 évesen már országosan is elismerték a munkámat, elnyertem „Az év diákújságírója” 1994-ben a DUE pályázatán. Azóta megállás nélkül publikálok – tévében, rádióban, nyomtatott- és online formában egyaránt.

SAJTÓ

Újságíróként, szerkesztőként

A magyar sajtó szinte valamennyi lépcsőfokát végigjártam. Napilapok, hetilapok, magazinok, női lapok, sztármagazinok következtek. Újságíróból szerkesztő, később felelős szerkesztő lettem. Ez még az a korszak, amikor a közösségi oldalak nem léteztek, így hetente akár négyszázezer eladott példányt is elért egy-egy lapszám, amelyen az általam alkotott címlapinterjúk szerepeltek.

Mivel mindig is a tömegszórakoztatás logikáját vizsgáltam, szinte tudományos alapossággal sikerült tanulmányoznom a tömeghatást. Milliókhoz jutottam el ezekben az években.

Néhány orgánum a teljesség kedvéért:

Story- és BEST magazinok, Nők Lapja, Füles- és Színes RTV címlapinterjúk.

(De volt még millió egyéb újság a Tinától a Meglepetésig, ahol szintén publikáltam.)

RÁDIÓ

Rádiósként – Több, mint kétezer vendéggel beszélgettem az éterben

Már az iskolában is én vezettem az iskolarádiót – az általános iskola igazgatójának az irodájából. Profi stúdiókban pedig tizennégy éves korom óta ülök hivatalosan mikrofon mögött. Hosszabb vidéki időszakok és internetes kitérők után nagy lehetőség volt a Juventus Rádió, de az igazi szakmai elismerést a SLÁGER FM hozta el. 2022 januárja óta minden nap – még ünnepnapokon is – hallható vagyok esténként az éterben a SLÁGER KULT című magazinműsorban, ahol azok az alkotók tisztelnek meg a bizalmukkal, akik a kulturális életet formálják. Naponta általában két emberrel beszélgetek, ami azt jelenti, hogy az elmúlt esztendőkben több mint kétezer vendéget fogadtam a stúdióban.

Óriási kegy és áldás, hogy esténként én altathatom el a magyar fővárost, hiszen a SLÁGER FM évek óta dobogós helyen végez a hivatalos hallgatottsági méréseken.

TELEVÍZIÓ

Tévésként

A televíziózásba is vidéken kóstoltam bele először. Tudósítóként jártam a környező országokat a Duna TV munkatársaként, miközben több város helyi televíziójában látható voltam „Sztárvadász”-ként, vagyis ugyanazt csináltam kamerával, amit gyerekként jegyzetfüzettel a kezemben elkezdtem. Mentem a művészek után, megszólítottam őket, interjúztam, forgattam, és közben tanultam a televízió működését az alapoktól. Később saját műsort is kaptam a Story4-en „Privát Story” címmel. Később számos országosan ismert televíziós produkcióban dolgoztam szerkesztőként, vagyis háttéremberként.

Az RTL-en Sebestyén Balázs egyik vetélkedőjébe írtam kérdéseket Vadon Janival együtt, majd az MTV „Ridikül” műsorát szerkesztettem. Jakupcsek Gabriellával kezdtük el, az első évadot végigdolgoztam. Az Eurovízióhoz kapcsolódó „A Dal” c. produkció stábjának öt éven át voltam tagja, ahol a zsűritagok felkészítése tartozott hozzám. Frenreisz Károllyal, Nagy Feróval, Mező Misivel, Both Miklóssal, Schell Judittal, Zsédával, Vincze Lillával, Pierrot-val, Caramellel, Pély Barnával és Apáti Bencével dolgoztam együtt az élő adások előtt és alatt.

KÖNYV

Könyvíróként, szellemíróként

Az elmúlt 22 évben több mint 120 könyvet írtam. Igen, olyan könyvet, amelyek meg is jelentek és sokszor több tízezres példányban keltek el. Életrajzíróként és szellemíróként művészek, televíziós személyiségek, zenészek, sportolók, vállalkozók, cégvezetők bízták rám az életüket. Olykor heteket töltöttem velük együtt, beköltöztem hozzájuk, velük utaztam, hallgattam őket, figyeltem a szófordulataikat, a gesztusaikat, azt is, melyik történetnél akad el a hangjuk. Így tanultam meg más emberek fejével gondolkodni és az ő hangjukon írni.

Gyakorlatilag a világ legizgalmasabb és legkülönlegesebb hivatását teremtettem meg magamnak.

SAJÁT HANG

Mi különböztet meg másoktól?

Lényegében mindig is a könyvírás különböztetett meg és tett egyedivé a magyar médiapiacon. Hiszen a rádiósok és a tévések között olyan képesség van a birtokomban, ami keveseknek: tudok olvasmányosan és élménytelin írni.

Ez tette lehetővé, hogy soha ne legyek kiszolgáltatva egyetlen médiumnak sem.

Az írók közül kiemelkedtem azzal, hogy különleges orgánummal rendelkezem és hangoskönyveket is készítek a kéziratok mellé.

A rádiós és tévés világban pedig, ahol a hallgatottság és a nézettség az úr, nekem nagy biztonságot adott, hogy nem kellett senkivel versenyeznem a megélhetésért.

S. Miller András, a Sláger KULT műsorvezetője

SLÁGER FM · SLÁGER KULT

Találkozzunk esténként az éterben

Minden nap 22.10-től a Sláger KULT-ban várom a kedves hallgatókat.

S. Miller András a Sláger FM Az év interjúsa 2025 díjával

SZAKMAI ELISMERÉS

Az év interjúsa

A Sláger FM 2025-ben Az év interjúsa különdíjjal ismerte el a munkámat.

A szellemíró titkai című könyv

KÖNYV

HA ENNÉL IS BŐVEBBEN OLVASNA A TÖRTÉNETEMRŐL, SZÍVBŐL AJÁNLOM A KÖNYVEMET, AMIT ÖNNEK ÍRTAM.

BESZÉLGETÉS KENDE-HOFHERR KRISZTINÁVAL

„Az Ön polcán is van legalább egy olyan könyv, amit én írtam!”

Nagy megtiszteltetés volt Kende-Hofherr Krisztina kérdéseire válaszolni. Egy olyan hölgy tisztelt meg őszinte érdeklődésével, aki sokadszor került fel a Forbes legbefolyásosabb magyar nők listájára.

S. Miller András könyvíró, szellemíró, árnyékíró. Életrajzok, memoárok és személyes történetek lenyűgözően olvasmányosan könyvvé formálva.

NÉZZE MEG A BESZÉLGETÉST

PODCAST · NARRÁCIÓ · REKLÁMHANG

A hang ereje

Podcastkészítés

Haladok a korral, ezért az elsők között kezdtem podcastokat gyártani cégeknek és különféle megrendelőknek. A tartalmi tervezéstől és a műsorvezetéstől a felvételen át az elkészült műsorig végigkísérem a teljes folyamatot.

Már a Story Online és a Nők Lapja Cafe, később NLC.hu számára is készítettem hatalmas hallgatottságot produkáló podcastsorozatokat, utóbbinak „A hétköznapok kapaszkodói” címmel.

Olyan neves vállalatok, mint a Béres Gyógyszergyár Zrt., a Masterplast és az UNIX Autó, már éltek ezzel a lehetőséggel. Hasonlóképpen Dr. Balsai Tamás implantológus, fogorvos is, aki kizárólag audio tartalmakkal elképesztő hallgatottságot ért el, bizonyítva, hogy a hallgatható podcast rendkívül eredményes lehet.

Narráció és reklámhang

A hangomat évtizedek óta hallhatják különböző reklámokban és narrációkban. Mozifilmek előtt is többször megszólaltam a vászonról. A rádiós tapasztalat, a szövegérzék és az előadói rutin együtt adja azt a hangot, amely képes figyelmet teremteni és végigvezetni egy történetet.

02

Hogyan lettem kérdező, író és médiaszakember?

A TELJES
TÖRTÉNET

Vidékről, egy bányászvárosból indultam, még abban a korban, amikor Budapest valóban messze volt. A száztíz kilométer tényleges távolságot jelentett, egy híres ember telefonszáma pedig sokszor komolyabb zsákmánynak számított, mint manapság egy exkluzív interjú. Nem volt AI, okostelefon és internet sem. Sőt, amikor elkezdtem riporterkedni, még számítógép sem. Kézzel írott cikkeket vittem be a szerkesztőségekbe, ahol a gépíró kisasszonyok azokat begépelték. Ismerősök, támogató keresztapák nélkül indultam útnak. Az utcáról bekopogva jutottam be minden szerkesztőségbe és a legnagyobb médiumok szavaztak bizalmat.

KEZDETEK

A csillogó szemű kisfiú

Gyerekkoromban sokszor elképzeltem, milyen lehet közelről ismerni azokat az embereket, akiket mindenki más csak a televízióból lát. Arra voltam kíváncsi, mit tudnak ők, amitől százezrek figyelnek rájuk. Mi van bennük, amitől valaki énekesből sztár, színészből legenda, egy ismeretlen emberből pedig egyszer csak olyan valaki lesz, akire egy egész ország kíváncsi.

Tizenkét éves voltam, amikor úgy döntöttem, megkérdezem őket. Eleinte még csak diktafonom sem volt.

Valami mégis sokkal fontosabb volt minden technikai eszköznél. Oda mertem menni, meg mertem szólítani a nagy művészembereket, még a rettegett hírében álló karaktereket is.

Talán tényleg volt valami népmesei abban a gyerekben, aki vidékről, csillogó szemmel indult el a híres emberek felé. Az én hamuban sült pogácsám a kíváncsiság volt. Meg az a különös bizonyosság, hogy oda lehet menni bárkihez, ha valóban érdekel, amit mondani tud.

Tizenöt évesen már egyedül jártam Budapestre, szerkesztőségekbe, rádiókba, lemezkiadókhoz, művészekhez. Emlékszem, utcai telefonfülkékből hívogattam a nagy nehezen kinyomozott telefonszámokat és mindenkivel egyeztettem.

A kapcsolataimat egyenként építettem fel, telefonhívásokkal, személyes találkozásokkal, várakozással a művészbejáróknál, rengeteg munkával és még több kérdéssel.

BIZALOM

Empátia nélkül nem sikerült volna

Korán eldöntöttem, hogy igazán jó kérdező szeretnék lenni. Olyan riporter, akinek az emberek elmondanak valamit abból is, amit egy szokványos interjúban magukban tartanának. Végigjártam a magyar sajtó szinte valamennyi fontos műhelyét és műfaját. Napilapok, hetilapok, magazinok, rádió, televízió, könyvkiadás következett, újságíróként, szerkesztőként, majd felelős szerkesztőként. Ott tanultam meg, minek a hatására lapoz tovább valaki és miért marad hosszabban velünk. A kétezres évek magyar szórakoztatóiparának sűrűjében dolgoztam. A kereskedelmi televíziózás nagy korszakában a legismertebb művészek, zenészek, színészek, televíziós személyiségek, sportolók és közéleti szereplők közül rengetegen ültek velem szemben. Sokukat gyerekkorom óta ismerem. Voltak, akikből később barát lett, másokból könyvfőhős, megint másokkal évtizedeken át újra és újra leültünk beszélgetni.

A pályám során végig azt tapasztaltam, hogy a bizalom sokkal messzebbre visz bármilyen névjegykártyánál. A kapcsolatrendszerem is ebből nőtt ki. Megszólítottam az embereket, figyeltem rájuk, tiszteletben tartottam, amit rám bíztak, aztán ajánlottak egymásnak. Így jutottam el a vidéki szerkesztőségből Magyarország legnagyobb médiaműhelyeibe. A bizalomépítő képesség már gyerekként meghatározta a pályámat. És az empátia is.

SZELLEMÍRÁS

A magazinoktól a könyvekig

Huszonkét éve kezdtem szellemíróként dolgozni. Ez a munka új szintre vitte mindazt, amit újságíróként addig megtanultam az emberekről. Egy interjú néhány órára nyitja ki valakinek az életét. Egy életrajzi könyv hónapokra vagy évekre.

Ilyenkor már együtt utazunk, családi fényképeket nézünk, régi történetekhez térünk vissza, olykor hajnalig beszélgetünk. Az ember egy idő után olyan részleteket is elmesél, amelyeket hosszú éveken át őrzött magában. A borítón aztán rendszerint a főhős neve áll. Az én feladatom az, hogy az olvasó végig az ő hangját hallja. Több mint 120 könyv született így a munkámból. Sztárkönyvek, memoárok, életrajzok, vállalkozói történetek, cégtörténetek és egészen személyes családi kötetek. A kétezres években olyan könyveken dolgoztam, amelyek több tízezres példányszámokban kerültek az olvasókhoz, egyes sorozatok nyolcvanezernél is több példányban fogytak.

A szellemírás során váltam igazán bizalmi emberré. A magyar szórakoztatóipar olyan rétegeibe is belátok, amelyek többnyire rejtve maradnak a közönség előtt. Ennek éppen az ad értéket, hogy ott is maradnak. A bizalom nálam munkaeszköz, szakmai tőke és emberi ügy egyszerre.

SLÁGER FM

Én gyártom az országban a legtöbb podcastot

Gyakran kérdezem esténként a vendégeimtől az éterben a Sláger FM csapatának tagjaként, hogy meg lehet-e szokni bizonyos dolgokat az életben. Lehet-e természetesnek venni olyan kiváltságos helyzeteket, amelyek egyébként nem azok?

A legtöbbször azt a választ kapom a mikrofon másik oldaláról, hogy nem lehet megszokni. És addig lehet valamit igazán jól csinálni – hittel, szenvedéllyel –, amíg nem válik rutinszerűvé az a bizonyos kiváltság.

Már értem, miről beszélnek. Mert én sem veszem természetesnek azt a kiváltságot, hogy immáron 5 éve minden este megszólalhatok az éterben.

Amióta beléptem a Sláger FM ajtaján, adásban vagyok. Egyszer sem volt szünnapom. És azért sem fáradok el, mert előtte meg hosszú-hosszú évekig azon keseregtem, miért nem én vagyok ott az esti sávokban…

Hazaértem. Megtaláltam azt a műfajt a rádiózáson belül, ami igazán az enyém, s amit egyben a legszabadabb rádiós műfajnak tartok: az esti beszélgetések világát.

Talán épp emiatt van az, hogy ugyanazzal az izgalommal megyek a stúdióba és ugyanazzal a kíváncsisággal fordulok az aktuális vendégem felé, mint a legelső napon. A Sláger FM szerkesztőségének hihetetlenül jó energiája pedig már csak hab a tortán. Ha létezik „jó energia”, akkor abban a stúdióban tényleg az van, mert oda minden vendég szeret bejönni.

Időnként megkérdezik, hogy bírom ezt a tempót? Egyszerű a válasz: amit igazán szenvedéllyel szeret az ember, az nem munka. Nekem a rádiózás nem munka. Inkább szerelem.

Aztán azzal a kérdéssel is gyakran megtalálnak, hogy nekem, aki egész életét a mélyinterjúknak szentelte, miért nincsen saját podcast csatornám? Miért nem gyártok saját videós, illetve audio tartalmakat, amikor mindenki azt csinálja?

Talán pont azért, mert mindenki hirtelen riporternek, meg kérdezőnek kezdte el érezni magát. Nekem meg ez a hivatásom, már három évtizede.

Meg egyébként is: nálam több podcastot szerintem ember nem gyárt. Minden nap születik új tartalom. És mennyivel elegánsabb mindezt egy menő branddel, a hallgatók által valóban szeretett rádióállomáson tenni!

Pont ezért nem lehet megszokni és nem lehet természetesnek venni, mert ez ajándék.

MA

Változatlanul kíváncsi vagyok az emberekre

Sokféle titulust lehet a nevem mellé írni. Könyvíró, szellemíró, életrajzíró, újságíró, szerkesztő, rádiós műsorvezető, médiaszakember. Mindegyik igaz, és mindegyik ugyanabból a tulajdonságból nőtt ki. Kíváncsi vagyok az emberekre.

Arra a mondatra, amelyet még valahogy pontosabban el lehet mondani. Arra az emlékre, amely egy jó kérdéstől újra előkerül. Arra az emberre, akit egy ismert név, egy titulus, egy vállalat vagy egy művészi pálya mögött találok.

Tizenkét évesen ezért vártam Sas Józsefet a művészbejárónál. Ez vitt a napilapoktól a magazinokig, a rádióstúdióktól a könyvekig, vidékről Budapestig, majd olyan ajtók mögé, amelyekhez az évek során bizalmat kaptam.

Tulajdonképpen azóta is ugyanazt csinálom.

Odaülök valakivel szemben, figyelek, és kérdezek.

EGYÜTTMŰKÖDÉS

Dolgozzunk együtt

Könyv, podcast vagy professzionális hanganyag készítésében számíthat rám.

A FOLYTATÁST MÁR Ő ÍRTA

Beírtam a nevemet a Google-be

  • S. Miller András
  • S. Miller András Wikipédia
  • S. Miller András felesége
  • S. Miller András születési dátum
  • S. Miller András könyv